Ez az írássorozat nem elemzés, nem tanulmány és nem állásfoglalás.
Nem akar igazságot tenni az AI világában, és nem akar vitát nyerni senkivel.

Személyes elmélkedések ezek.
Egy átlagos felhasználó benyomásai egy olyan technológiáról, amely hirtelen, gyorsan és megkerülhetetlenül jelent meg a mindennapjainkban. A szövegek nem fontossági sorrendben születnek. Nem tematikus felépítés mentén.
Mindig arról szólnak majd, ami éppen akkor foglalkoztat, amikor egy gondolat megszületik. Nem szakmai kérdésekről írok. Nem a fejlesztésről, nem az algoritmusokról, nem a jövőkutatásról. Engem kizárólag az érdekel, mit tesz ez az egész az emberrel, aki használja. Mit ad hozzá, mit vesz el, mit ígér, és milyen érzéseket vált ki. Fenntartom a tévedés jogát. Ahogy azt is, hogy egy-egy gondolat később máshogy látszik majd. Ez nem gyengeség, hanem része a folyamatnak. Szívesen beszélgetek hasonló cipőben járó felhasználókkal.
A szakemberekkel nincs vitám. Ők más szinten gondolkodnak, más kérdésekben. Az első írás az első találkozás élményéről szól.
Arról a pillanatról, amikor az ember kérdez, és válasz érkezik.
Gyorsan. Pontosan. Meglepően figyelmes hangon. Arról az érzésről, amikor úgy tűnik, hirtelen kinyílt a világ.

De ez még csak az eleje.