Az előző sorozatban arról beszéltünk, hogyan változtatja meg az AI az ember gondolkodását, döntéseit és felelősségérzetét. Azt vizsgáltuk, mit tesz velünk ez az eszköz, miközben egyre természetesebben használjuk.

Most irányt váltunk.

Nem az AI működése felől közelítünk tovább, hanem az ember felől, aki használja. Nem azt kérdezzük, mire képes az eszköz, hanem azt, mire használjuk. Mire akarjuk használni. És mire nem kellene.

Ez a sorozat a mesterséges intelligencia jó és rossz felhasználásáról szól, de nem technológiai értelemben. Nem szabályokról, nem jogi keretekről, nem fejlesztői szándékokról. Hanem mindennapi emberi helyzetekről. Döntésekről. Hatásokról. Következményekről.

Az AI önmagában sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen. Csak felerősít. A kérdés az, hogy mit erősít fel bennünk. Segítést vagy elhárítást. Felelősséget vagy kibúvót. Tisztánlátást vagy önigazolást.

A következő fejezetekben konkrét példákon keresztül nézzük meg, hol válik az AI valódi segítséggé és hol kezd el csendben ártani. Nem azért, mert rossz eszköz lenne, hanem mert az emberi szándék soha nem semleges.

Innen indulunk tovább.