Nem kerestem megoldást. Csak rendet akartam.

Egy jó ideje ugyanazt a gépies munkát végeztem nap mint nap. Egyre gyakrabban éreztem azt, hogy elfáradok benne, kiüresedek. Az agyamat pörgettem, mégis ürességet éreztem. A feladatok nem lettek bonyolultabbak a megszokottnál, csak a megoldásuk már nem ment rutinból, így egymásra halmozódtak. Mindenről elhittem magamnak, hogy sürgős, minden fontos. A nap végén pedig maradt bennem egy érzés: valami félrement, hiányos, csúszásban vagyok.

Nem azért, mert nem tettem meg mindent. Hanem mert magamból, saját magam által kikényszerítve, túl gyors döntéseket hoztam. Állandó időzavarban voltam. Óriásinak éreztem a nyomást, sokszor fizikailag is, a mellkasomban. Éreztem, hogy ha ez így megy tovább, lerobbanok.

Egyik este, különösebb szándék nélkül, begépeltem az egész napi káoszt. Nem kérdeztem semmit. Csak részletesen megfogalmaztam: mi volt az aznapi feladatom, honnan közelítettem meg a megoldását, milyen következtetéseket vontam le, ezek alapján milyen döntéseket halogattam, miről döntöttem azonnal és hogyan zártam le egy-egy kérdést.

Az AI természetesen nem adott tanácsot. Nem mondta meg, mit csináljak. Csak átlátható módon összerendezte azt, amit leírtam.

Azonnal és tisztán átláttam a dolgaimat. Abban az egyszerű szerkezetben világossá vált, hogy nem a feladatok nagyságrendjével van a baj. A bennem lévő összevisszaság volt a probléma. Ezen kellett változtatnom és a nyomás máris kisebb lett.

Másnap a felismerés hatására hatékonyabb lettem. Megfontoltabb, mondhatnám lassabb. Megálltam a döntéseim előtt. Visszagondoltam arra a struktúrára, amit egyszer már láttam. És először mondtam ki magamnak: ezt most nem kell megoldani. Ezt igen. Ez várhat. Ez nem az én feladatom.

Az AI ebben nem a klasszikus értelemben „segített”. Nem oldott meg helyettem semmit. Csak rendezettebbé tette a gondolkodásomat, és megszüntette bennem azt az állandó belső zajt, amit addig aktív gondolkodásnak hittem. Pontosabb lettem és ezáltal jobb döntéseket hoztam.

Ez volt az első alkalom, amikor azt éreztem: ez az eszköz - mivel nincsenek érzelmei, amelyek adott esetben ide-oda rángatnának - sokat segíthet abban, hogy letisztuljon a kép a nagy zűrzavarban.

Mióta használom, kisebb a nyomás a munkámban és a mellkasomban egyaránt.
Sőt, most, hogy jobban belegondolok…