A napokban írtam arról, hogy megütött, mennyire hiányzik az az otthon, amit Edó biztosított számunkra.  Olyan otthon, amit csak egy nő képes kialakítani és működtetni.

Reggelre előjöttek ehhez kapcsolódó emlékeim. Mi sokszor költöztünk itthon és külföldön egyaránt. A kutyusunk miatt általában üres lakást vettünk bérbe. Az első feladat minden esetben, a lakástextil és a kiegészítő cuccok beszerzése volt.

Hány szoba, hány ablak, hány fürdő, mekkora konyha, étkező..... Mint a legtöbb férfinak, nekem is egyből a számok  zakatoltak a fejemben. Van aki; – milyen szuper kis kiegészítés lehetne ebből a kocsimba, vagy akár egy teljes kocsicsere is?–, van aki a pecabotok számát, minőségét aktualizálná, én a gitáromat cserélném egy régóta vágyott modellre, – de jó is lenne, végre – gondoltam, de tudtam, hogy a lakástextil fog győzni, egy fillérünk sem marad ilyesmi dolgokra.

Nagy, híres lakberendezési áruház. – Legalább nem kell százfelé mennünk – gondoltam naivan. Pedig dehogynem. Ez nem egy, egymenetes ügy. 

Edó kezében cetlik, helyszínrajzok, méretek. – Legelőször a függönyöket nézzük meg – mondta és már kerestük is az illetékes osztályt. – De Edó nem volt ott függöny? Szerintem volt...vagy nem volt? – Sok idő, alaposság, részemről kétségbeesett szenvedés. És ez még csak a függöny....– karnis, minek? Az sincs ott? – próbálkozom megúszni. – Van, de az gagyi. Csabi, ami kell az kell, ne ezen akarj spórolni – Értem. Sodródok az árral, nem nézem az órámat.

– Hogy hová megyünk? Azt is ma akarod? – Csabi ne szarakodj itt nekem, még jó, hogy ma. Letudunk mindent. Irány a fürdőszoba osztály, és told a kocsit ügyesebben. Kilépők válogatása szín és anyagminőség szerint, – ez jó lesz, vagy inkább mégis az előző? –  jó lesz ez Edó. – Jó akkor az előző lesz...a te ízlésedre nem adunk. Itt már a mondás nem lakástextil, hanem kiegészítők...vagy ilyesmi.

– Csabi itt a jó alkalom, hogy kicseréljük a vasalóállványomat, vajon ahhoz hol találom a huzatot? – Ez a szőnyeg szuper lesz az előszobába, ez meg a nappaliba...ilyen jó áron kispárnát sehol nem fogunk kapni.

– Már csak a konyha van hátra. – Ha itt kezdünk, talán még élveztem volna. De most? Egy fél kocsi edény, pohár, alátét, szűrő, stb.

Edó ránéz a cetlire – Jó, hogy megnéztem, még a világítással kapcsolatban semmit sem vettünk, és ha már itt vagyunk, a falra is kell valami, a tárolódobozokról nem is beszélve.

– Utána ágyneműket nézünk, nekem új párna is kell. Nyugalom Csabi, mindjárt végzünk. Hazafelé még megállunk tisztítószereket, mosószereket, öblítőt, vasalóvizet venni. Az már semmi. Edónak mindenre volt valami speciális tisztítószere. – Ez a bioalkoholos cucc nagyon jól tisztítja a konyhapultot, de a csempére ez a kék spricc sokkal hatékonyabb, fára viszont......

Ekkor már a vágyott gitárom árán jócskán túl voltunk. Ütvefúrószárakat vettem a biztonság kedvéért.

– De Edó, biztos, hogy nem volt ott függöny? 

Mindig ő maga rakta fel, én maximum a karnis kérdésekkel foglalkoztam. Mindent maga szeretett csinálni. Élvezte, és én is, hogy nem kellett vigyázzban állnom a feladatokra várva.

Egy kék folyadékos spriccünk van most. Mindenre jó. Vagy semmire. Másfél éve a régi gitáromat sem veszem elő.

Mi lenne velem, ha a vágyott gitár pihenne a tokjában, és Edó nem vásárolhatott volna a kedvére, hogy nekünk jó legyen? Mi lenne? Belegondolni is rossz.