Van valami, amit korábban észre sem vettünk, aztán szépen, lassan eltűnt az életünkből.

 

A csend.

 

Régen voltak üresjáratok. Időszakok, amikor nem történt semmi. Ültél egy buszon, néztél az ablakon kifelé, és gondolkodtál. Vagy nem gondolkodtál, csak voltál. Nem volt mit elővenni, nem volt mit görgetni, nem volt hova menekülni.

 

Magaddal voltál.

 

És ez néha unalmas volt, néha kifejezetten rossz. Feszített, zavart. De közben valami mégis történt. Gondolatok jöttek, érzések rendeződtek, dolgok a helyükre kerültek. Álmok szövődtek, szerelmek mélyültek, újítások keletkeztek, jövők fogalmazódtak meg.

 

Ma már szinte nincs ilyen.

 

Ha van egy perc csend, azonnal történik valami. Előkerül a telefon, megnézzük, mi történt, ki mit írt, ki mit rakott ki, ki van fent a rendszerben. Nem azért, mert érdekel, hanem mert nem bírjuk az ürességet.

 

Mintha a csend mára veszélyessé vált volna.

 

Pedig nem az, csak szokatlan lett. Az állandó sercegő zizegésben, ami naphosszat a fejünkbe áramlik, a csend veszélyt jelez, azt, hogy megszakadt a kapcsolódásunk a mai lételemünkhöz, a hálóhoz.

Közben észrevétlenül elvesztettünk valamit. Azt a képességet, hogy meg tudjunk lenni magunkkal.

Mert a csend nem valaminek a hiánya, nem csak az, amikor nincs hang. A csend hasznos tér, egy hely. Lehetőséget ad arra, hogy valami benned megszülessen.

 

Csak ehhez ott kell maradni benne. És ez egyre nehezebb.

 

Mert a zaj kényelmesebb. Nem kell benne semmit kezdeni magaddal. Nem kell szembenézni semmivel, csak történik, és visz magával. A csend viszont nem visz. Ott neked benne kell maradni.

És talán ezért kerüljük. Mert amikor végre csend van, akkor nincs kifogás. Akkor nem lehet mást nézni, mást hallgatni, mással foglalkozni.

Akkor ott maradsz magaddal, és ez nem mindig kényelmes.

 

Lehet, hogy ezért lett minden hangosabb. Nem azért, mert szükségünk van rá, hanem mert félünk attól, ami a csendben bennünk megszólal.

És lehet, hogy a kérdés nem az, hogy miért nincs már csend.

 

Hanem az, hogy mikor voltunk utoljára képesek benne maradni.