Az egyik legnagyobb illúzió nehéz időkben az, hogy mindenre reagálnunk kell. Hogy ha történik valami a világban, arra azonnal válaszolni kell. Olvasni, követni, feldolgozni, állást foglalni, idegeskedni, megérteni. Mintha a túlélés feltétele lenne az állandó jelenlét a nagy kavarodásban.

Pedig sokszor épp ez húz le a legmélyebbre.

A figyelem nem semleges dolog, sokkal inkább fontos energia. Amit nézel, olvasol, amire reagálsz, az dolgozik benned, akkor is, ha nem akarod. Akkor is, ha csak „átfutsz rajta”. A hírek, a közösségi zenebona, a folyamatos értesítések lassan, alattomosan szívják el az erőd. Nem egy nagy ütés formájában, hanem apránként, sunyi módon, ám nagyon hatékonyan.

Nehéz időkben az ember gyakran érzi úgy, hogy nincs kontrollja az élete felett, csak sodródik, és minden rajta kívül történik. Ilyenkor különösen fontos felismerni: nem mindent irányíthatsz, de a figyelmedet igen, és azt nem hagyhatod folyton szétcsúszni.

A figyelem visszavétele az első fontos lépés ahhoz, hogy azt lásd, ami van, és ne azt, amit mások láttatni akarnak veled. A fejedben zizegő zaj így is sokáig fogja harsogni, hogy ezt most nem engedem be, erre most nincs kapacitásom, ez nekem magas, inkább nem fókuszálok rá semmire.

Ez nem gyengeség. Ez önvédelem.

A világ nem omlik össze attól, hogy te nem reagálod le azonnal. A figyelem korlátozA korábbi esszékötetünkből hoztunk mára egy újabb írást. Arról, hogyan vehetjük vissza a figyelmünket egy olyan világban, amely folyamatosan magának követeli. ott erőforrás. Ha szétszóródik, nem marad belőle semmi arra, ami valóban fontos számodra.

A figyelem visszavétele azt jelenti, hogy újra te döntöd el, mi kap helyet benned. Mi az, ami a te problémád, téged épít, és mi az, ami csak egy általános kavarodás, mindenki más problémája. Mi az, amivel most neked dolgod van, mi az, ami ráér, vagy tőled független, és ezáltal számodra érdektelen.

Ez nem könnyű. Főleg akkor nem, amikor minden azt üvölti, hogy „nézd”, „hallgasd”, „reagálj”.

Éppen ezért létfontosságú összpontosítani a figyelmedet.

Amikor nem reagálsz azonnal, teret nyersz. Amikor nem kattintasz, levegőt kapsz. Amikor nem veszed magadra a világ összes baját, marad erőd a sajátodra. Ez nem önzés, ez realitás, életvezetési stratégia.

A figyelem ott legyen, ahol a valós, fizikai életed van. Ne a közösségi felületeken, ne az ilyen-olyan csoportokban, közösségekben. Ha visszaveszed, újra megjelenik a cselekvőképesség érzése. Nem azért, mert minden megoldódik, hanem mert nem fulladsz bele a tengernyi, tőled független problémába.

Nehéz időkben nem az a kérdés, hogy mennyi mindent bírsz el. Hanem az, hogy mit engedsz közel magadhoz, mivel blokkolod a saját hasznos energiáidat.

A figyelem visszavétele nem maga a megoldás. Bátorság, elszántság, fegyelem kell hozzá. Az ember szeret a semmittevésben dagonyázni. Az ego ott érzi magát a legjobban, és ameddig bírja, ott is tartja az emberfiát.

Ha bárkit is megnyugtat, mindannyian – kivétel nélkül – próbálkozunk kisebb-nagyobb, átmeneti sikerrel. Aztán újra jön a dagonya, és kezdődik minden elölről.