Miért életmentő döntés nem mindig reagálni, hanem kezdeményezni

​​​

Az egyik legnagyobb illúzió nehéz időkben az, hogy mindenre reagálnunk kell.
Hogy ha történik valami a világban, arra azonnal válaszolni kell. Olvasni, követni, feldolgozni, állást foglalni, idegeskedni, megérteni. Mintha a túlélés feltétele lenne az állandó jelenlét a nagy kavarodásban.

Pedig sokszor épp ez húz le a legmélyebbre.

A figyelem nem semleges dolog, sokkal inkább fontos energia. Amit nézel, olvasol, amire reagálsz, az dolgozik benned, akkor is, ha nem akarod. Akkor is, ha csak „átfutsz rajta”. A hírek, a közösségi zenebona, a folyamatos értesítések lassan, alattomosan szívják el az erőd. Nem egy nagy ütés formájában, hanem apránként, sunyi módon, ám nagyon hatékonyan. 

Nehéz időkben az ember gyakran érzi úgy, hogy nincs kontrollja az élete felett, csak sodródik és minden rajta kívül történik. Ilyenkor különösen fontos felismerni: nem mindent irányíthatsz, de a figyelmedet igen, és azt nem hagyhatod folyton szétcsúszva lenni.

A figyelem visszavétele talán az első fontos lépés ahhoz, hogy azt lásd ami van és ne azt, amit mások láttatni akarnak veled. 
A fejedben zizegő zaj így is sokáig fogja harsogni, hogy: ezt most nem engedem be, erre most nincs kapacitásom, ez nekem magas, inkább nem fókuszálok rá semmire.

Ez nem gyengeség. Ez önvédelem.

A világ nem omlik össze attól, hogy te nem reagálod le azonnal. A figyelem korlátozott erőforrás. Ha szétszóródik, nem marad belőle semmi arra, ami valóban fontos számodra.

A figyelem visszavétele azt jelenti, hogy újra te döntöd el, mi kap helyet benned. Mi az, ami a te problémád, téged épít, és mi az, ami csak egy általános kavarodás, mindenki más problémája. Mi az, amivel most neked dolgod van, mi az, ami ráér, vagy tőled független és ez által számodra érdektelen.

Ez nem könnyű. Főleg nem akkor, amikor minden azt üvölti, hogy „nézd”, „hallgasd”, „reagálj”.

Éppen ezért létfontosságú a figyelmed koncentrálni.

Amikor nem reagálsz azonnal, teret nyersz. Amikor nem kattintasz, levegőt kapsz. Amikor nem veszed magadra a világ összes baját, marad erőd a sajátodra. Ez nem önzés, ez realitás, életvezetési stratégia.

A figyelem ott legyen, ahol a valós, fizikai életed van. Ne a közösségi felületeken, ne az ilyen-olyan csoportokban, közösségekben. Ha visszaveszed, újra megjelenik a cselekvőképesség érzése. Nem azért, mert minden megoldódik, hanem mert nem fulladsz bele a tengernyi, tőled független, mások problémájába

Nehéz időkben nem az a kérdés, hogy mennyi mindent bírsz el. Hanem az, hogy mit engedsz közel magadhoz, mikkel blokkolod a saját hasznos energiáidat.

A figyelem visszavétele nem maga a megoldás. Bátorság, elszántság, fegyelem kell hozzá. Az ember szeret a semmittevésben dagonyázni. Az ego ott érzi magát a legjobban, és ameddig bírja, ott is tartja az emberfiát. 

Ha megnyugtat bárkit is, mindannyian – kivétel nélkül – próbálkozunk kisebb, nagyobb átmeneti sikerrel. Aztán újra jön a dagonya és kezdődik minden elölről.