Volt egy pont, amikor már nem a rend hiányzott.
Hanem a sokkal izgalmasabb bizonytalanság.

A korábbi tapasztalataim után egy ideig természetessé vált, hogy „rákérdezek” arra, hogy jól látom-e a saját dolgaimat. Hogy amit gondolok, az koherens-e. Eleinte jól működött. Aztán észrevétlenül megváltozott valami.

Egyre gyakrabban futottam még egy plusz kört. Nem azért, mert feltétlenül szükség lett volna rá, hanem mert könnyű volt. Ha volt egy gondolatom, nem fűztem tovább. Megkérdeztem róla az AI-t. Ha lett volna döntésem, nem vállaltam fel azonnal. Megnéztem, mit „mond rá”. Nem tanácsot kértem. Sokkal inkább megerősítést.

És ez volt az a pont, ahol a kérdéseim elkezdtek romlani, ebből adódóan a döntéseim minősége is egyre rosszabb lett.

Már nem azt kérdeztem, amit valóban tudni akartam. Hanem azt, amire jó válasz érkezhetett, megerősíthetett a hitemben, hogy jó irányban gondolkozom. A kérdéseim: finomabbak, pontosabban körülírók, technikailag jobbak lettek. Csak közben elveszítették az igazi tétjüket. A kérdések már nem belőlem, mint a szakmai érdeklődőből jöttek, hanem abból az igényből, hogy ne maradjak egyedül a gondolataimmal és végre erős támasztékot kapjak mögéjük.

Az AI pedig válaszolt. Mindig. Nyugodtan, következetesen, logikusan. Minél megerősítőbb, számomra pozitív válaszokat adott, annál kevésbé éreztem szükségét, hogy megálljak és elviseljem a bizonytalanságot. Azt az állapotot, amikor nincs azonnali visszajelzés. Amikor csak én vagyok és a kérdésem.

Ekkor vettem észre egy nagyon fontos változást a munkámban, az eszközhasználatomban: nem a válaszok lettek rosszabbak, kérdések lettek gyengébbek.

Mert egy jó kérdés lehet kockázatos. Az sem biztos, hogy megválaszolható, különösen nem, hogy megnyugtató. Az AI képes megkönnyíteni, hogy elkerüljem ezt a kockázatot. Csak rosszul kell kérdezni.

És ekkor tudatosan hátraléptem. Nem azért, mert az eszköz rossz lett. Hanem mert rájöttem: van, amikor a kérdésnek akár fájdalmasnak is kell lennie. És ezt a fájdalmat nem szabad kiszervezni. A kockázatokat lehet csökkenteni, de megúszni nem és nem is kell.

Az AI ebben a kérdésben sem jó, sem rossz. Csak mindig válaszol. A lényeg az, hogy mire?

A kérdés az, hogy mi a szándékom azzal, hogy újra és újra megkérdezem.