Van egy alapvető tévedés, amivel szinte mindenki számol az indulásnál.

Azt hiszi, hogy egy hónapban van harminc nap, naponta 8–10 óra, és ebből majd kiszámolja, mennyit tud dolgozni, mennyit tud termelni, keresni. Papíron ez jól néz ki, azonban a valóságban korántsem így működik.

Mert az üzleti életben nem az számít, hogy mennyit dolgozol, hanem az, hogy mikor tudsz ténylegesen üzletet kötni. És ez a kettő nem ugyanaz. Egy napból nem 8–10 óra használható erre, hanem jó esetben 3–4.A többi szervezés, várakozás, egyeztetés, utazás, adminisztráció, vagy egyszerűen az, hogy a másik oldalon senki nem ér rá. Egy hétből nem 5 nap aktív, hanem 2–3. Mert a többi nap szétesik. Nincs döntéshozó, nincs válasz, nincs időzítés. Egy hónapból sem 20–22 munkanap számít, hanem ennek a töredéke. És ha ezt tovább visszük, akkor egy év sem 12 hónap, hanem inkább 3–4 valóban aktív, üzletkötésre alkalmas hónap.

A többi kavarodás, várakozás, időhúzás, szenvedés. Szabadságok, ünnepek, csúszások, halasztások, „majd jövő héten”, „beszéljünk szeptemberben”. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a döntéshozók még ennél is ritkábban érhetők el.

Ez az a pont, ahol a legtöbben elveszítik a fonalat, mert innen nézve az egész rendszer értelmetlennek tűnik. És ilyenkor jön a kérdés: „Miről beszél ez az ember?” Arról, hogy az üzleti élet nem lineáris. Nem lehet naptárból számolni, nem lehet Excelben megtervezni.

Aki kívülről nézi, az munkaórákat lát. Aki benne van, az ablakokat. Rövid időablakokat, amikor lehetőség van. És minden azon múlik, hogy ezeket észreveszed-e, és készen állsz-e rájuk.

Nem az számít, hogy mennyit dolgozol egy nap. Hanem az, hogy amikor lehet, akkor ott vagy-e.

​

Javaslat:

És innen jön a nehezebb rész.

​

Ha ezt egyszer megérted, onnantól nincs visszaút. Mert innentől nem számolhatsz úgy, mint a legtöbben. Nem mondhatod azt, hogy majd dolgozol napi 8–10 órát, és abból megteremted a jóléted. Nem mondhatod azt sem, hogy majd belefér.

Mert nem fér bele. Az igazság az, hogy abból a kevés, valóban használható időből kell felépítened mindent. Kapcsolatot, bizalmat, bevételt, és ez a legtöbb esetben kevés. Nem azért, mert rosszul csinálod a dolgokat. Hanem mert az időablakok száma korlátozott.

És itt jön a valódi kérdés. Ha tudod, hogy ennyi idő áll rendelkezésedre, akkor is belevágsz? Mert ha igen, akkor nem játszhatsz félgőzzel. Nem fér bele a halogatás, a „majd holnap”, a szétszórtság. Minden döntés számít, minden kapcsolat fontos és minden megjelenés pótolhatatlan.

Ha pedig úgy látod, hogy ebből az időből nem tudod felépíteni, amit szeretnél, akkor az is egy döntés, csak hozd meg időben bátran, mert az nem kudarc. Hanem egy ritka, őszinte döntés.

Nem az a kérdés, hogy mennyit dolgozol.
Hanem az, hogy elég-e az idő, ami valóban és reálisan a rendelkezésedre áll.