Barter - így működtünk

A nyolcvanas évek szocialista országai küzdöttek az áruhiánnyal. Minden országra ráosztottak egy-egy iparágat vagy termékkört: abból túltermelés volt, másból viszont krónikus hiány. Egy torz, működésképtelen gazdasági modell volt ez, amely végül maga alá temette a rendszert.

Az emberek a saját kezükbe vették a hiány pótlását. Mivel viszonylag szabadon csak a szocialista tömbön belül lehetett utazni, egymással kezdtek kereskedni az úgynevezett „lengyel piacokon”. Azért hívták így őket, mert a lengyelek voltak ebben a legtehetségesebbek és legaktívabbak. Őrült nyüzsgés jellemezte ezeket a városok peremén működő piacokat.

Ruhanemű, szerszámok, konzervek, gyógyszerek, autóalkatrészek, lakberendezési tárgyak és ezerféle műszaki cikk talált itt gazdára. Voltak lakókocsiból kolbászt és minden mást áruló büfések is.

Eredeti Levi’s, Rifle vagy Wrangler farmert csak itt lehetett beszerezni, általában lengyel csempészek jóvoltából. A nyugati rockbandák lemezei is kizárólag itt voltak elérhetők. Sajátos világ volt ez, de a benne élők megszokták, sőt sokan már-már élvezték is.

A lányok sokszor jártak külföldre edző- és kupameccseket játszani. Náluk is rutinszerűen működött ez a barterjellegű kereskedelem. Vittek itthonról valamit, ami ott kincsnek számított, és onnan hoztak valamit, ami idehaza volt hiánycikk vagy slágertermék.

- Te mit hoztál magaddal, Edó? - kérdezte Mesi a barátnőjét.- Fogamzásgátlót. Húsz dobozzal. Ezt itt, Nagyváradon a kosaras lányok simán átveszik, jó sok lejt fizetnek érte. Majd veszek belőle kristályvázát. Már várják otthon.

- Te, Mesi, a szokásos ABBA-lemezeiddel üzletelsz?

- Naná. ABBA, meg sok más. Azokra mindig van kereslet. Van megrendelésem néhány gyerekruhára.

A határátkelés mindig izgalmas volt, de bizonyos mennyiség alatt szemet hunytak a vámosok a civil „koffercsempészek” fölött. Civilben, szolgálat után ők maguk is részesei voltak ennek a világnak. Ők is szerették az ABBA-lemezeket, a feleségeik is keresték az akkoriban modernnek számító magyar fogamzásgátlókat.

A Romániában megrendezett, többnapos tornák külön kalandnak számítottak. Minden lepusztult volt: a szállások, a sportcsarnokok, a városi intézmények, boltok - úgy általában minden. Itt valódi diktatúra tombolt. Este nyolctól áramkorlátozás volt. Magyarországon ez elképzelhetetlen lett volna.

A román kosaras lányok aranyosak voltak, sok barátság szövődött. A csapatok segítették egymást, amiben tudták. Jó meccseket játszottak, a torna sokat segített a felkészülésben, ráadásul több ország csapata is jelen volt.

- Mesi, mi otthon mindig panaszkodunk, hogy milyen rossz minden… De ez itt… ez tényleg brutális. Ezt a két éjszakát is alig fogom kibírni. Innen már disszidáltam volna nyugatra. Ehhez képest mi vagyunk a nyugat.

- Én fizikailag rosszul vagyok itt mindentől. A lányokat csípem, de az, hogy a Securitate emberei a nyakunkon vannak rendező, tolmács vagy kísérő szerepében, és figyelik minden szavunkat, mozdulatunkat... hát, ez ijesztő. Sajnálom az ittenieket.

Edó és Mesi esténként magukra zárták a szállodai szoba ajtaját, és nem mozdultak ki. Csak hallották, hogy néhány csapattársuk kilógott a helyi bárokba táncolni, fiúkkal ismerkedni. Ők ketten itt nem akartak semmit.

Szívvel-lélekkel lejátszották a meccseket, lebonyolították az üzletüket, és várták a hazaindulást.

- Pénzért cserélt gazdát a cuccotok - az már nem is barter - jegyezte meg valaki nevetve.