Kétféle vállalkozó létezik: az éhes ragadozó és a jóllakott ragadozó. A történet egyik oldala Szabó Tamásé. Ott kezdődött, amikor egy országos közbeszerzésre nevezett. Autópálya-menti technológia, forgalomfelügyelet, mérésügyi megfelelés. Papírszagú ügy, ahová a legtöbb vállalkozó úgy lép be, mint egy könyvtárba: óvatosan, félve, remélve, hogy nem szólnak rá. De Tamás nem ilyen. Ő éhes. Az éhes vállalkozó nem csak a szavakat olvassa. A sorok között él. A vesszőhiba mögötti logikát keresi, az elgépelés mögötti valóságot. Nem azért, mert okosabb – hanem mert nem teheti meg, hogy ne vegyen észre mindent.

 

Egy műszaki feltételnél megakadt a szeme. A kiíró egy olyan hatóságra hivatkozott, amely ebben a formában nem is létezhetett. Nem kellett hozzá doktorátus – bár volt neki –, csak rutin és ösztön, amit csak az éhes ragadozók birtokolnak. Más vállalkozó röhögött volna: „Ezek még írni sem tudnak.” A jóllakott legyintett volna: „Majd beadjuk, lesz, ami lesz, úgyis nyerünk.” Az éhes nem legyint. Megáll. Utánanéz. Összerakja a képet. És rájön: ha a feltétel lehetetlen, a pályázat megtámadható. Ha megtámadható, a határidő tolható. Ha tolható, a mezőny kiegyenlíthető. Ez stratégiai előny. De nem a jóllakottnak.

 

Tamás megírta a levelet. Nem agresszíven, de egyértelműen: a megjelölt hatóság ebben a formában nem létezik, így az előírt dokumentum nem adható be. Kérem a feltétel pontosítását és a beadási határidő meghosszabbítását. Ennyi. Ez az éhes ragadozó.

 

A történet másik oldala a jóllakotté. Ő a vagyonát ingatlanokból szerezte. A bankoknál beragadt követeléseket csomagban vette, az ingatlanfedezeteket kimazsolázta, a lakókat kitakarította, majd jó áron értékesítette. Rá tényleg igaz volt: „ne kérdezd, az első milliómat miből csináltam.” Aztán telt az idő. Ma elegáns körökben mozog. Ő ítél el minden trükközést. Ő a becsület. Könyvelők, ügyvédek, brókerek hordják neki az ügyeket. Azt hiszi, figyelnek helyette. Télen-nyáron egzotikus helyekről irányít online. Úgy gondolja: „ez a valódi világ”.

 

Az üzletei ugyanazok: ingatlan, beragadt követelések, felszámolások. Az emberei középszerű felhajtók, fogalmuk sincs a mélyebb összefüggésekről. Működik minden - megszokásból. Aztán megtörténik, ami ebben a szisztémában elkerülhetetlen: igazi nagy vadra lövetik. Nem volt résen. Nem egyeztetett. Nem tudhatta, hogy ez az üzlet már másnak volt lefoglalva. Várt rá egy csapat. Mai emberek. Erős emberek. A piac új urai.

 

Onnantól pokollá vált az élete. Biztonsági cégek védik, a vételárat elbukta, kártérítést fizetett, a vagyonát megtizedelték. Mindent tudtak róla. Az emberei csak annyit mondtak: „nekünk fogalmunk sem volt.” Nem történt más, mint hogy egy jóllakott ragadozó találkozott az éhesekkel. A törvény pedig kíméletlenül igaz: ha jól laktál, pihenj meg. Állj le. Add át a pályát másoknak. Ne terheld a rendszert. Élvezd az életet. Ezt azok mondják, akiknek nem kellett menekülniük. És az éhes ragadozók is így vélik. Ők különösen.

 

Mert egy dolog nem változik: a terepet mindig az éhesek uralják.