A nyarak a nyolcvanas évek elején mások voltak. Forróbbnak tűntek, hosszabbnak, mintha minden perc vastagabbra íródott volna az időben. A lányok ilyenkor sem pihentek igazán - de legalább másképp hajtották meg a testüket. A nap, a víz és a nevetés is az edzés része lett.
Az edzések előtt, vagy sokszor utánuk is, a kosaras lányok Miskolc valamelyik strandján múlatták az időt. Szerettek napozni, lebarnulni, és egy kicsit megmutatni a szép, izmos, kisportolt testüket. Szuper bikinik, jól belőtt frizurák, „nyugati” kisugárzás.

A külföldi útjaikon különleges ruhadarabokat szereztek be, mindenben kitűntek az átlagos miskolci nők közül. Nagy szurkolótáboruk volt, de a strandon senki nem merte megszólítani őket. Úgy néztek rájuk, mint valami hollywoodi színésznőkre. A férjeik, barátaik élvezték a helyzetet - mégiscsak a „szuper csajokhoz” tartoztak. Jót tett a magabiztosságuknak ez a pályán is. A csokibarna bőrön jobban kirajzolódtak az izmok, feszes volt minden - egy szóval szépek voltak. Mesi gyakran viccelődött: szerinte a strand inkább kifutó ilyenkor, mint pihenőhely. Ha valaki nem tud úszni, legalább csodálkozni megtanul - mondta egyszer, amikor egy tizenéves srác az orrával nekiment egy napernyőnek, miközben ő elhaladt mellette.

Edóval sokszor nosztalgiáztak azokról az évekről. - Emlékszel, Mesi, hogy a birkózó fiúk is mindig körülöttünk sündörögtek? Talán ezért sem mertek közelíteni mások. Elég félelmetes látványt nyújtott Józsi és Pisti, a barátnőnk későbbi férje. Persze, hogy emlékszem. Alig tudtam levakarni magamról az egyik birkózót. Tudod, én a birkózókkal hadilábon állok. Nem tetszik a sportáguk, nem tehetek róla. A strand a vár tövében világraszóló látvány volt. De a mellette lévő klubház… na, az sem volt semmi! Olyan bulikat szerveztek ugyanezek a birkózók hetente kétszer, hogy nem gondolta volna senki, ezek sportolók. Bográcsban főzték a gulyást, olyan csípősen, hogy szinte ehetetlen volt. Hordóból csapolták a sört, és amikor az elfogyott, jött a kannás bor - Villányból, termelőtől. Rövidet ritkán ittak. Én voltam pár ilyen bulin, nem volt semmi! Másnap nem győztem kiszaunázni magamból a „mérgeket”. Te voltál már klubházi bulin? Velem biztos nem… bár ebben a kérdéskörben semmi sem biztos. Voltak emlékezeti hézagjaim utána. Persze, hogy voltam. Egyszer ott találkoztunk, Mesi. Nem voltál épp százas - nevetett Edó. - Ahogy később én sem. Jó idők voltak. Bárcsak lenne valami hasonló…Csend lett. Jóleső csend. Mesi sóhajtott. A múlt meleg volt, mint a strand kövén felhevült levegő. Mik voltak akkor a legszebb pillanatok? Talán ezek: lányok a strandon. A napfényben.

 

Amikor még minden lehetségesnek tűnt.