Mesi és a harci dobok

Edó eligazította az embereit a nyomtatványboltjában, beült a „kispolskijába” - a kávédarálónak is nevezett kocsijába -, és elindult a helyi kis rádióba egy beszélgetős műsorba. Nem szerette az interjúkat, ő sokkal inkább visszahúzódó típus volt. Most mégis kivételt tett, hiszen az ügyvédjének a fia kérte fel erre a beszélgetésre. A komfortosnál kicsit hosszabbra nyúlt az interjú. Megmaradt benne valami ebből a beszélgetésből, ami akkor tört elő belőle először, és

azóta is gyakran emlegeti a történetet a baráti társaságokban.

A kérdés körülbelül így hangzott: mi volt Edó számára a pályafutása során a legmeghatározóbb élmény, ami a kosárlabdában a leghősiesebb momentum volt. Volt ilyen? Ekkor beugrott neki Mesi heroikus küzdelme azon a bizonyos BSE-meccsen.

Emlékezett a pénteki edzés utáni beszélgetésre, amit Mesivel folytattak.
- Edó, képzeld, azért kellett edzés után Miki edzővel beszélnem, mert rám osztotta vasárnap B. Jutka semlegesítését. Basszus, ez megtisztelő, de teljesen reménytelen feladat. Ki fognak röhögni a csapattársaim és a szurkolóink is. Hogy tudnám én ezt megoldani? Biztos, hogy kudarcot fogok vallani - siránkozott Mesi.
- Képes vagy rá, drága barátnőm. Higgy magadban! Holnap készülj fel mentálisan is, és szuper leszel. Tegyél rendet a fejedben, ne rinyálj! A többi jön magától. Olyan erőben vagy, hogy ledarálod Jutkát a pályáról. Figyelni fogok rád, és a kizárásaimmal segítelek, ahogy csak tudlak.

Amikor ezekkel a szavakkal biztatta Mesit, Edó tudta, hogy ezek csak bátorító mondatok, és valóban nagyon nehéz dolga lesz a barátnőjének egy nála minimum húsz centivel magasabb profi játékossal szemben. Aggódott érte. Féltette a bukástól. Azt azonban tudta, hogy egy miskolci-vasgyári lányt a legnehezebb és legreménytelenebb körülmények között is kisegíti a vére, és képes a lehetetlenre is. Nem hiába innen indult az Edda együttes a szíveket meghódító útjára, nem véletlenül adott itt kéthetente koncertet a P. Mobil - amelynek a legnagyobb slágere is Miskolcról szól. Amikor már Budapesten éltek, megtapasztalta, hogy a miskolciak mindenkinél sikeresebbek, és össze is tartanak.

Eljött a vasárnap délutáni meccs ideje. Nagy volt a tét, ennek megfelelő a körítés is. A csarnok színültig megtelt, őrült tombolás volt, egy percre sem állt le a közönség. A szurkolók Miskolc harcosai voltak. Nem voltak semmik.
Látta, hogy Mesi egyedül melegít be. Nem akarta zavarni, tudta, hogy most hozza tűzbe magát. Szüksége is lesz minden energiájára, hogy valamilyen szinten megállítsa Jutkát. Szegény barátnőm, szép kis feladatot szabott rád a mester. Az öltözőben egymásra néztek, nem állták meg, hogy ne öleljék meg egymást, de nem beszéltek. Már miről?
Minden megy a maga útján. A siker vagy bukás korábban, az edzéseken lett bekódolva. Edó úgy érezte, hogy a csapat maximálisan felkészült. Mint a gladiátorok, várták a pályára lépést. Szinte toporogtak.

Jött Miki, Icus kiadta a parancsot: - Akkor indulás, csajok!
A csarnok zengett, mindenféle szurkolói segédeszközt bevetettek a drukkerek. Az a hangulat leírhatatlan. Csak az tudja mi ez, akinek volt benne része - az élet isteni ajándéka. Mesire nézett és rá sem ismert a barátnőjére. Olyan vad elszántság ült ki az arcára, hogy megrémült tőle. Ha meglátja ezt a miskolci lányt a pesti Jutka, összecsinálja magát - gondolta Edó.

Az a meccs sokaknál örökre beégett.

Mesi úgy küzdött, mint egy oroszlán. Nem dumált, nem panaszkodott - pedig kapott bőven Jutkától -, valami olyan erő hajtotta, ami a katonákat is hajtja a csatamezőn.

Mondják, ha bekap egy lövést a katona, arra kell gondolnia, hogy csak megcsípte valami. Ha arra gondolna, hogy meglőtték, bepánikolna, és vége lenne. A sebe ellenére teljes lendülettel mennie, harcolnia kell tovább, máskülönben elveszne. Na, így lehetett Mesi is ebben a küzdelmében.
Az utolsó percekben pontozódott csak ki - ez óriási teljesítmény volt a részéről. A közönség felfogta, hogy ez a meccs Mesi önfeláldozó játéka nélkül nem lett volna megnyerve.

Úgy ünnepelték, mint a legnagyobb sztárokat, hosszan skandálták a nevét. Szegénykém sírva fakadt a pályáról lejövet. Micsoda feszültség szabadult fel benne ekkor - ezt csak az tudja, aki volt már hasonló helyzetben.
Hogy a kosárlabdában a legmeghatározóbb élményem mi volt? Mesi és a harci dobok.