Mindig idegesítettek azok a történetek, amelyek azokról a sikeres emberekről szóltak, akik a siker előtti hónapokban kvázi az utcán éltek és a kajára sem futotta, mert az utolsó pénzeiket a rendszerük egyben tartására fordították. Tudták, ha kiesik alóluk a cégük, amellyel szerződésképesek, akkor hiábavaló volt minden addig meghozott áldozatuk. Közel álltak a sikerhez, de még próbára tette őket a sors. Saját magukra és a családjukra nem jutott. Már a baráti kölcsön lehetőségek is kifutottak, és nagyon komoly nehézségekkel küzdöttek.

Több híres esetről tudunk, maguk az érintettek számoltak be, már a sikereik csúcsán arról, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül. Aztán egyszer csak megtörtént. A sok éves küzdelem eredményeképpen megjelent a vevő – nem véletlenül – és kinyitotta a világot az adott technológia vagy szolgáltatás előtt.

Egy dologban hasonlítanak az esetek egymáshoz. Amikor a legreménytelenebb volt minden, akkor sem álltak le egyetlen percre sem. A napi rutint folytatták, a munkát csinálták, megtanultak pókerarcot vágni, és kifelé úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne.

Ezeket a történeteket azon kevesek mesélik el, akiknek végül sikerült. Ők vannak kevesebben. Ők a töredék, az egyesek.

És van a másik oldal.

Azok, akik ugyanígy küzdöttek, ugyanígy kitartottak, ugyanígy hittek benne – és mégsem jött el az a pillanat.

Róluk nincs könyv, nincs interjú. Csak a csend maradt utánuk.

És valahol itt válik igazán nehézzé az egész. Mert amikor benne vagy, nem tudod, hogy melyik oldalon fogsz kikötni.

Csak azt tudod, hogy ma sincs pénz.
És holnap is fel kell kelni.